Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Az igazi világosság... jött el a világba. (Jn 1,9)

Városi kisfiúként nőttem fel Tennessee-ben. Egyik nap nagybátyám megkérdezte, hogy el akarom-e kísérni őt az egyik szomszédos völgyben lakó barátaihoz. Emlékszem, hogy 2-3 mérföldet gyalogoltunk egy favágási területen, mielőtt odaértünk. Míg nagybátyám a barátait látogatta meg, én a család gyerekeivel játszottam.
Már majdnem besötétedett, amikor elindultunk hazafelé. Mire az ösvényhez értünk, teljesen sötét volt. Botladoztam az úton a kiálló gyökerekben és kövekben, mert egyáltalán nem láttam, hogy hová lépek. Nagybátyám azt mondta, hogy nézzek felfelé; az eget láttam a faágakon keresztül. Így viszont még annyira sem tudtam figyelni a gyökerekre és sziklákra, mint addig. Végül bácsikám kézen fogott, és biztosított arról, hogy biztonságban haza fogunk érni. Ez az este volt gyermekkorom legfélelmetesebb kalandja.
Ez az eset arra emlékeztet, hogy félelmet keltő megtapasztalásainkban mindig kérhetjük Isten segítségét. Ha nem látjuk tisztán az előttünk lévő utat, Isten akkor is tudja, hogy merre tartunk, és hogyan vezessen haza. Nagybátyámhoz hasonlóan, Isten is szoros és erős kézfogással tart. Nem számít, mennyire rögös az út, Isten segít hazatalálni.

Imádság: : Köszönjük, Urunk, a biztonságot, hogy sosem vagyunk egyedül vagy elhagyatott állapotban, mert te kézen fogsz bennünket. Ámen.

Egy félelmetes világban Isten velünk jár és fogja a kezünket.
William R. Gentry (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAZAFELÉ TARTÓKÉRT!