Zsoltár. Ének szombatnapra.
Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges,
hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel
tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán!
Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok.
Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid!
Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg.
Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk.
De te, URam, magasztos vagy örökké! Uram, kezed alkotásainak ujjongok. (Zsolt 92,5)

Az egyik vasárnap az istentisztelet után egy gyorsétterem kiszolgáló ablakánál rendeltem valami ennivalót. Amikor átnyújtottam a pénzt a pénztárosnőnek, hallottam, amint egy ismert éneket dúdol magában. A refrén a mindenható Istenről szólt, akinek szolgálunk. Amikor a visszajáró pénzt átnyújtotta, rámosolyogtam, és így szóltam: "Én is ugyanannak a mindenható Istennek szolgálok." Felragyogott az arca. Elmondta, mennyire bántja, hogy új munkabeosztása miatt nem tud részt venni a vasárnapi istentiszteleten, és együtt örülni a gyülekezeti testvérekkel. Kifejeztem reményemet, hogy munkabeosztása talán hamarosan megváltozhat.
Ezen a vasárnap délelőttön én együtt ünnepeltem az istentiszteletet a gyülekezettel egy szép templomban. Ez a vidám pénztárosnő nem tudott elmenni a templomba, mert megélhetéséért dolgozott. Azonban úgy tartotta meg az istentiszteletet magának, ahogyan erre lehetősége volt. A mindenható Istenről szóló, hitből jövő énekével munkahelyét a bizonyságtétel templomává tette.

Imádság: : Istenünk, bár lehetne istentiszteletünk bizonyságtétel, bárhol, és bármikor tesszük is azt. Segíts ebben minket, kérünk. Ámen.

Bárhol megtalálhatjuk Isten dicsőítésének a módját.
Jim Coleman (Georgia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK AZ ÚR NAPJÁN IS DOLGOZNIUK KELL!