Ekkor így szólt Jézushoz valaki a sokaságból: "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" De ő így válaszolt: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." Aztán példázatot mondott nekik: "Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. (Lk 12,15)

A gyűjtőszenvedély szinte rögeszmévé válhat. Bármennyi is van már a birtokunkban, soha nem elég.
Én gyerekeknek való étkészleteket gyűjtök. Kétszáz darabig még számoltam, azután már nem. Bármilyen sok is volt már, mindig akadt még egy, amelyet meg akartam szerezni. Vágyam kielégíthetetlen volt, olyan szenvedéllyé vált számomra, mint másoknak az alkohol, a drog, a szerencsejáték, vagy a mértéktelen evés. A gyűjteményem gyarapodásával az árak is növekedtek. Hamarosan több pénzt költöttem ilyen célra, mint amit megengedhettünk magunknak.
Végül egyik nap a csendességemben a Lk 12,15 került elém. Rájöttem, hogy a szenvedély rabja lettem, és újra kell gondolnom a fontossági sorrendet. Imámban erőt kértem a probléma legyőzéséhez.
Mint minden szenvedély esetében, nekem is távol kellett tartanom magam a kísértéstől. Nem jártam többé tehát régiségkereskedésekbe, és nem böngésztem az internetes aukciókat. Amikor kísértést éreztem, megkérdeztem magamtól: "Kielégítene ez engem, vagy többre vágynék?" Csak az imádság által vagyok képes önmegtartóztatásra, és a probléma leküzdésére.

Imádság: : Drága Istenünk, segíts a helyes sorrendet felállítanunk, és ellenállnunk a kísértésnek. Ámen.

Isten felkínálja a szenvedélyektől való szabad életet.
Arleen Whittaker (Kansas, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYŰJTŐSZENVEDÉLY RABJAIÉRT!