Egy farizeus arra kérte Jézust, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: "Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös." Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: "Simon, van valami mondanivalóm neked." Ő pedig így szólt: "Mester, mondd!" Erre ezt mondta Jézus: "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" - és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: "Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Az asszonynak pedig ezt mondta: "Megbocsáttattak a te bűneid." Az asztalnál ülők erre kezdték kérdezgetni egymás között: "Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?" Ő pedig így szólt az asszonyhoz: "A te hited megtartott téged, menj el békességgel!" Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. (1Jn 4,19)
Amikor a hálaadás ünnepén az asztalhoz ülünk, általában hálásak vagyunk az ünnepi étkekért. Különösen így van ez velünk, börtönlakókkal, mivel mi sokat gondolunk a jó ételekre. Mégis tegnap, amikor leültünk az étkezéshez, az érdemtelenség érzése fogott el. Gyilkosság miatt vagyok börtönben, mégis most a tálcámon ízletes ételek gazdag választéka sorakozott, miközben a világ sok részén ártatlan emberek éheznek. A bűntudat és a szégyen érzésének engedve el akartam tolni magam elől a tálcát. Azonban a mellettem ülő társam széles mosollyal így szólt: "Ugye milyen bámulatos ez az étel? A szakácsoknak biztos sok dolguk volt vele."
Mindjárt más szemmel néztem az ételre. Nem azért készítették ilyen pompásra, mert én valaki lennék, hanem mert a szakács kedvét lelte benne. Így szeret engem Isten, gondoltam, miközben lakmároztam a pulykát, a kétféle krumplit, a frissen sütött kenyeret, a töltött húst, a mártást és a háromféle desszertet. Étkezés közben valóban átéreztem Isten meg nem érdemelt kegyelmének túláradó gazdagságát, és hálás voltam érte.
Imádság: : Köszönjük, Atyánk, hogy szerettél, mielőtt még ismertünk volna. Köszönjük a megbocsátás és kegyelem gazdagságát, melyet naponta ránk árasztasz. Köszönjük, hogy gazdagon táplálsz minket igéddel. Ámen.
Isten bőkezűen táplál minket naponta.
Elizabeth R. Haysom (Virginia, USA)
IMÁDKOZZUNK A SZAKÁCSOKÉRT ÉS KONYHAI DOLGOZÓKÉRT!
