Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten ítéletétől? (Róm 2,3)

A heti bibliatanulmányozásunk témája Pálnak a rómaiakhoz írt levele volt, és amikor a második fejezetet kezdtem el olvasni, rájöttem, hogy milyen könnyen rendre utasítok másokat. Pál a rómaiaknak mások megítéléséről írt, s ez a szakasz szíven talált. Szinte hallottam magam, ahogy a múltkori bibliaórán megbíráltam az izráelitákat azért, mert újra és újra panaszkodtak Mózesnek a pusztában töltött évek alatt. "Nem értem" - mondtam a csoportnak. "Azok után a lenyűgöző csodák után, amelyeknek tanúi voltak, hogy veszthették el a hitüket, és hogy panaszkodhattak a nehézségek miatt?"
De ahogy elolvastam Pál szavait, meg kellett kérdeznem magam, vajon a válságos időkben nem megy-e el az én kedvem is az élettől? Nem vagyok én is hajlamos elfelejteni a sok áldást, aggodalmaskodni és félni? Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?
A levél arra bátorított, hogy küzdjek mások megítélése ellen. Még mindig elbotlok, de a Biblia szavai megnyugtatnak, mert bizonyos vagyok Isten "jósága, elnézése és türelme" felől. (Róm 2,3)

Imádság: : Együttérző Istenünk, segíts, hogy ne bíráljuk meg egymást. Segíts, hogy ne felejtsük el, hogy ha elbukunk is, te megértesz és megbocsátasz nekünk. Ámen.

Amikor másokat ítélgetünk, saját tökéletlenségünket áruljuk el.
Ruby Truax (Ontario, Kanada)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT VALAHA ELÍTÉLTÜNK!