2004. október 1. péntek
Lk 10,25-37.

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta. (Lk 10,33)

A metrón előttünk ülő férfi szemlátomást alkoholista volt. Megjelenése szegénységet és reménytelenséget sugárzott. Eleshetett, mert arca és keze karcolásokkal volt tele. Feleségem hirtelen kivett egy kendőt a táskájából, odaadta neki, mire ő elkezdte megtisztítani az arcát. Ahogy néztem a férfit, változást láttam rajta. Kiegyenesítette a hátát, szeme élettel telt meg, és mosolygott. Amikor felállt, hogy leszálljon, feleségem felé fordult, és meghajolt.
Sokszor apró dolgok is elegendőek ahhoz, hogy bátorságot öntsünk másokba. Valamit azonban tennünk kell, kevés csak rokonszenvet érezni. Jézus példázatában a pap és a lévita észrevették az út szélén a megvert embert, de nem álltak meg. A samaritánus viszont a felebarátot látta a csúnyán összevert emberben, és segített rajta.
Jézus arra a kérdésre adott válaszként mondta el ezt a történetet, hogy ki az én felebarátom? Válasza tisztán érthető: Másokra szeretettel és törődéssel tekintsünk. Súlyosan megvert emberek mindenütt vannak az élet országútjára vetve; figyelemre és könyörületre várnak.

Imádság: : Drága Istenünk, adj nyitott szemeket, hogy mindenkire szeretettel és együttérzéssel tekintsünk. Ámen.

A rokonszenv nem elég, Krisztus könyörületes cselekvést vár tőlünk.
Sven-Erik Jansson (Gotland, Svédország)

IMÁDKOZZUNK AZ ALKOHOLISTÁKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2024 Április
Ke Sze Cs Szo Va
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

captcha 

Bejelentkezés

Legújabb kommentek