Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz ember van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgáló mellé. Előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet. Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. Amikor föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Ő így felelt: A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak. Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak. Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak. Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát. Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied! De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kegyes voltál hozzám. Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta. Jákób előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért. Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. (1Móz 33,3-4)

Miután Jákób elvette bátyja, Ézsau áldását, menekülnie kellett, mert Ézsau esküt tett, hogy megöli testvérét. Jákóbnak sikerült 14 éven át elkerülnie bátyját, csak azután tért vissza hazájába. Két feleséget, 11 gyermeket, és több száz szolgát, illetve állatot hozott magával. Rettegett a találkozástól, hiszen a testvérével és 400 férfiből álló sereggel kellett szembenéznie. Jákób ajándékokat küldött a közeledő seregnek, hogy kibékítse bátyját. Amikor összetalálkoztak, Jákób meglepődött, hogy Ézsau örömmel átölelte.
Én is nagyon hasonlítok Jákóbra. Emlékszem, a múltban gondosan előkészített békeajánlatokat tettem Istennek egy-egy bukás után. Ígéretet tettem, hogy megjavulok, többet imádkozom, és keményebben dolgozok - mintha ezek nélkülözhetetlenek lennének a megbocsátáshoz. Meglepődve tapasztaltam, hogy minden engesztelő próbálkozásom szükségtelen. A büntetést, amitől annyira tartottam, már Jézus magára vette. Az egyetlen dolog, amit felajánlhatok, az alázat, őszinteség, és hit Isten kegyelmes jóságában. Az Úr mindig készen áll megbocsátani.

Imádság: : Atyánk, köszönjük, hogy mindig hajlandó vagy megbocsátani. Emlékeztess a keresztre, hogy ne alkudozzunk, hanem megnyugvást találjunk szeretetedben. Ámen.

Isten tárt karokkal vár bennünket, ha visszatérünk hozzá.
Steve Husting (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY BÍZNI TUDJUNK ISTEN MEGBOCSÁTÁSÁBAN!