Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." Az atya azonban ezt mondta az idősebb fiúnak: "Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied." (Lk 15,31)

Amikor 18 éves koromban elhagytam a gyülekezetet, a tékozló fiúhoz hasonlóan viselkedtem. 15 évvel később visszatértem sok más szülőhöz hasonlóan, akik gyermekeik életébe igazi lelki értékeket szeretnének hozni.
Első olvasásra nem értettem tisztán a tékozló fiú történetét. Sajnálatot éreztem az idősebb testvér iránt, aki egész életében atyját szolgálta. Megértettem, mennyire becsapottnak és kihasználtnak érezhette magát, amikor öccse annyi figyelmet kapott, holott eltékozolta az egész örökségét. De sokévnyi bibliatanulmányozás, elmélkedés, és a gyülekezetem törődése során végül rádöbbentem, hogy igazából a tékozló fiút csapták be saját vágyai, amiktől igazi szabadságot remélt.
Kis közösségünk gyermekeiből, akik Isten szeretetében maradtak, csodálatos, Istent szerető felnőttek váltak. Úgy tűnik, könnyebben tudják kezelni az élet nehéz helyzeteit, próbáit és csapásait. Én saját magamat csaptam be, amikor eltávolodtam az Úrtól. Most látom csak, hogy egyedül akkor lehetünk teljesen szabadok, amikor Megváltónk Jézus Krisztus szerető és védő karjait keressük.

Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy feltétel nélkül szeretsz bennünket. Segíts nekünk felismernünk áldásaidat, és hűségesnek maradnunk hozzád. Jézus nevében kérünk. Ámen.

Amikor elmenekülünk Istentől, magunkat csapjuk be.
Dennis Subbiondo (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK A VILÁG TÉKOZLÓ GYERMEKEIÉRT!