Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.
De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét, és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével. Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez. (Zsolt 145,9)

18 éves fiunk nemrégiben csatlakozott egy nemzetközi missziós szervezethez, s ezzel kétéves tengerentúli munkára kötelezte el magát. Az indulás napján családunk kivitte a repülőtérre, együtt imádkoztunk, megöleltük és elbúcsúztunk tőle.
Könnyező szemekkel harcoltam vegyes érzelmeimmel. Egyetlen fiunk lehetősége, hogy Isten szeretetét megossza másokkal, izgatottá tett, de ugyanakkor az a gondolat, hogy két évig nem látom, leírhatatlanul fájt. Meg tudja-e bárki is érteni ezt a fájdalmat?
Aznap férjemmel bibliaórára mentünk. Amikor beléptünk a terembe, észrevettem, hogy a táblán ez állt: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Elámultam, amikor rájöttem, Isten mennyire megértette az érzéseimet. Ez békével töltött el, és enyhítette fájdalmamat.
Olykor a körülményeink összezavarják érzéseinket. Eltűnődünk, vajon megért-e bennünket valaki. Ha emlékezünk rá, hogy Isten megérti valamennyi fájdalmunkat és veszteségünket, bátorítást nyerhetünk a nehéz időkben.

Imádság: : Drága Istenünk, köszönjük, hogy átérzed legmélyebb fájdalmunkat. Küzdelmeink idején töltsd meg szívünket békességgel. Ámen.

Isten legmélyebb érzelmi viharainkat is megérti.
Grace Fox (Brit-Kolumbia, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A SZÜLŐI HÁZAT ELHAGYÓ GYEREKEK SZÜLEIÉRT!