Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. (Zsolt 20,6)

Nem ismertem meg a hangját a telefonban, de amikor bemutatkozott, rögtön tudtam kicsoda. Több mint harminc év telt el azóta, hogy utoljára láttam. Valaha jó barátok voltunk, de ahogy az gyakran lenni szokott, a tanulás és a munka különböző irányba sodort minket. Ma ezer mérföldre lakunk egymástól.
Egy óráig beszélgettünk, felidéztük három évtized eseményeit. Nyilvánvaló volt, hogy a barátom élete, legalábbis emberi mérce szerint, sokkal sikeresebb volt, mint az enyém.
Amikor elbúcsúztunk, néhány percig csendben ültem. Azután elkezdtem örvendezni. Isten gazdagon megáldotta a barátom életét, és nagyon "látványos" szolgálatba állította. Isten az én életemet is gazdagon megáldotta, bár engem látszólag kisebb és kevésbé észrevehető helyen használt fel. Azon vettem észre magam, hogy Istent dicsőítem mindkettőnk életéért.
Emlékszem, volt idő, amikor egy ilyen beszélgetés önsajnálatot és féltékenységet ébresztett volna bennem. Milyen csodálatos szabadság, hogy őszintén tudunk örülni mások sikereinek! Krisztus valóban megváltoztatja a szívünket, és segít, hogy Krisztus testének tagjaiként megtaláljuk önmagunkat.

Imádság: : Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy megváltoztatod az életünket. Hálásak vagyunk neked azért, hogy együtt tudunk örülni áldásaidnak mindannyiunk életében. Ámen.

Kinek az életéért dicsőítem ma Istent?
Robert E. Rogers (Delaware, USA)

IMÁDKOZZUNK A RÉGI BARÁTOKÉRT!