Hosszú idő múlva, a harmadik esztendőben, így szólt az ÚR igéje Illéshez: Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre! Illés tehát elment, hogy megjelenjen Ahábnál. Samáriában súlyos éhínség volt. Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú igen félte az URat. Mert amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit, Óbadjáhú magához vett száz prófétát, és elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vízzel. Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: Menj el az országban levő minden forráshoz és minden patakhoz! Talán akad fű, és életben hagyhatjuk a lovakat és öszvéreket, és nem kell levágnunk az állatokat. Fölosztották azért maguk között az országot, hogy ki mit járjon be. Aháb külön ment az egyik úton, Óbadjáhú is külön ment a másik úton. Miközben Óbadjáhú úton volt, egyszer csak előtte termett Illés. Óbadjáhú fölismerte, arcra esett, és ezt kérdezte: Te vagy az, uram, Illés? Ő így felelt neki: Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés. De ő ezt mondta: Mit vétettem, hogy Aháb kezébe akarod adni szolgádat, hogy megöljön? Az élő ÚRra, Istenedre mondom, hogy nincs nép, sem ország, ahová el ne küldött volna az uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor meg is eskette azt az országot és népet, hogy nem találtak meg téged. És most te mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés!? Megtörténhetik, hogy amikor elmegyek tőled, elragad téged az ÚR lelke, nem is tudom hová. Ha én megyek, és hírt viszek Ahábnak, ő pedig nem talál itt téged, akkor megöl engem; pedig a te szolgád féli az URat ifjúkorától fogva. Nem mondták meg neked, uram, hogy mit tettem, amikor Jezábel öldökölte az ÚR prófétáit? Elrejtettem az ÚR prófétái közül száz embert, ötvenenként egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vízzel. Most mégis ezt mondod: Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés?! Ő meg fog ölni engem. De Illés így felelt: A Seregek élő URára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte. Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, hogy jelentést tegyen neki. Aháb pedig Illés elé ment. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (Róm 10,14)
Gyakran nem könnyű Istenhez hűségesnek lenni. Nézzük csak meg Óbadjáhút, Aháb király és Jezábel királynő palotájának felügyelőjét. Jezábel halálra ítélte Isten követőit, Óbadjáhú pedig istenfélő volt. Óbadjáhú gyakorolhatta volna a csendes, rejtett istentiszteletet, nem kockáztatva életét és vagyonát. Ehelyett azonban isteni bölcsességgel és hűséges odaszánással, mindent kockára téve gondoskodott száz üldözött prófétáról.
Az 1Kir 18-ban olvasott szakaszból látjuk, hogy Isten áldotta meg Óbadjáhút ezzel a tisztséggel. Egészen ifjúkorától fogva szolgálta az Urat. Tanítói megtanították, hogy félje az Urat, és engedelmeskedjen neki. Ezáltal Isten munkálkodhatott életén keresztül abban a korrupt társadalomban. Nem volt tehát hiábavaló a tanítómesterek munkája.
Istennek ezek a kevésbé ismert szolgái nagy hatással vannak rám. Közelebb érzem őket az én helyzetemhez, mint a híres embereket. Megkérdőjelezik kifogásaimat, és életükből bátorítást nyerek. Serkentenek, hogy Isten hűséges szolgálatára tanítsak másokat, észrevétlenül és névtelenül.
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy példaképeket fedezhetünk fel a Bibliában. Segíts követnünk példájukat és irántad való hűséges ragaszkodásukat. Ámen.
A hűség gyümölcse a szolgálat és a közösség öröme.
Ray Hawkins (Tasmania, Ausztrália)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KOCKÁZATOT VÁLLALNAK HITÜKÉRT!
