Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el." Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki."
Lk 13,1-9.
MEGÚSZOTT VIHAR
De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította őket szorult helyzetükből. (Zsolt 107,28)
Egy tavaszi délután baseballozni támadt kedvünk. A játék közben félelmetes felhők közeledésére lettünk figyelmesek. Az ijesztő sötétségben a mérkőzést félbehagyva hanyatt-homlok rohantunk egy menedékhez. Egy rendkívül erős tornádót éltünk át, amely a közeli, 125 lelket számláló településre csapott le, lerombolva és 13 ember halálát okozva.
Városkánk lakosai közül többeknek éltek barátai és rokonai a szomszéd településen, és döbbenten gondoltunk arra, miért úsztuk meg mi, és miért nem ők? Némelyek az Istent szidták, mert ha ő szeret, akkor hogy engedhette meg ezt a katasztrófát. Egyházunk tagsága azonban a gyász és fájdalom okozta sokk közepette egy emberként sietett hathatós segítségben részesíteni a sérülteket és bajbajutottakat. Megnyitottuk otthonainkat, élelemről, ruházatról és minden egyébről igyekeztünk gondoskodni. Ki a karját nyújtotta egy sérültnek, ki pedig a vállát engedte át a zokogónak.
Isten arra hív minket, hogy segítsünk a bajba jutottakon. Minden közösségben akadnak olyanok, akikkel a szerető Istent nekünk kell megismertetni. Legyünk ebben Isten eszközei!
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy segítséget és bölcsességet adsz, hogy másokat hozzád vezethessünk. Ámen.
Isten eszközeiként felkarolhatjuk a sérülteket.
Walter N. Maris (Missouri, USA)
