Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.
1Tim 6,17-19.
GAZDAGSÁGUNK MEGOSZTÁSA
Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? (1Jn 3,17)
A fenti intelem semmiképp sem vonatkozott énrám, mert nem voltam gazdag. Diákként három másik lánnyal egyetlen szobát béreltem egy házban. Kerékpáron jártam be az egyetemre, mert csak ezt engedhettem meg magamnak. A ruháimat is magam varrtam, és menzán étkeztem.
A főiskolán keresztyén diáktársaimmal önkéntes munkát vállaltunk egy hajléktalan otthonban. Megdöbbenve láttam esténként a bejutásra várók hosszú sorát. A helyek száma korlátozott volt, ezért sokan az utcán aludtak. Női ruhákat szortíroztunk, és félretettünk azoknak a hajléktalan asszonyoknak, akik munkát vállaltak. A ruhák jó része foltos volt vagy szakadt, de az asszonyok mégis hálálkodtak érte. Lepedőket mostunk a menhely hálói részére. A gyerekeket a szűk ágyon az anyák maguk mellé vették, mivel a menedékhely tömve volt. Magánéletre nem nyílt lehetőség.
Aznap, amikor hazaértem, láttam a hűtőszekrényt, amiben volt egy kevés élelem, a szobánkban a saját ágyamat, a faliszekrényben pedig a ruháimat. Megértettem, hogy Isten nem kér tőlünk olyat, ami nekünk sincs, viszont biztosít számunkra valamit, amit továbbadhatunk.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy megnyitottad szívedet felénk. Segíts, hogy mi is odaforduljunk a rászorulókhoz. Ámen.
Isten azért adott nekünk, hogy mi is adhassunk másoknak.
Susan Klein (Iowa, USA)
