Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs." Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!" Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.
Jn 21,1-14.
TALÁLKOZÁS KRISZTUSSAL
Jób ezt mondta az Úrnak: Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. (Jób 42,5)
Teresa egy nagyon fárasztó nyolc éves kislány volt a gyülekezetben, ahol lelkészként szolgáltam. Állandóan az utamban volt, és tiszteletlenül beszélt velem. Egyik vasárnap az istentisztelet előtt testvéri körben összejöttünk, és a gyülekezet tagjai egymás után mutatták be a vendégeiket. Teresa megpróbálta magára vonni a figyelmemet, de én nem vettem róla tudomást, feltételezve, hogy ő nem hozott senkit.
Amint végeztünk, észrevettem, hogy Teresa még mindig nyújtózkodik, és egyre csak ugrál, és ezt kiabálja: "Nekem is van vendégem! Nekem is van vendégem!"
Elindultam felé, és nagyon barátságtalan hangon azt mondtam neki: "Teresa, neked nincs látogatód!" Megijedt és zokogni kezdett, hatalmas könnycseppek gördültek végig az arcán. Valójában volt vendége, akit be szeretett volna mutatni.
Akkor hirtelen abban a helyzetben egy érzéketlen önző fajankónak láttam magam. Nem Teresa, hanem a feltámadt Krisztus előtt álltam. A testté lett ige kijelentette és megismertette magát. Bűnbánatot tartottam, és Isten megadta a lehetőséget, hogy változtassak magatartásomon, hogy egyre inkább hasonlíthassak a Mesterhez.
Imádság: : Megbocsátó Istenünk, jelents ki magad számunkra és segíts, hogy növekedhessünk a kegyelemben. Ámen.
Kinek a bocsánatát kell ma keresnem?
Barrett Renfro (Texas, USA)
