Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki." "Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Lk 15,11-24.
VISSZAÚT
Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,23-24)
Fiatal koromban lázadoztam, és végül úgy jártam, mint a tékozló fiú. Otthagytam a főiskolát, és amint lehetett, elkezdtem dolgozni. Ahogyan megkaptam a fizetésemet, azonnal elköltöttem, és amikor már nem volt elég, kölcsönkértem. A pénzemet arra használtam, hogy minden rossz dolgot kipróbáljak.
Most, amikor visszatekintek az életemre, látom, mennyire bolond voltam. Két házasságom ment tönkre, hatalmas adósságaim, és állandó gondjaim voltak. Elegem lett mindenből. Végül, amikor mélypontra jutottam, bűnbánattal Istenhez kiáltottam. Isten megbocsátott nekem, de még mindig hordozom a bűneim következményeit, az adósságot, a megromlott kapcsolatokat, és hogy nincs szakmám.
Lassan eljutok oda, ahol már 20 évvel ezelőtt tartanom kellett volna. Nem könnyű ezzel szembenézni, de a Fil 4,11 emlékeztet arra, hogy "a körülményeim között elégedett legyek", mert tudom, hogy most már a jó úton járok, és Isten velem van. Isten soha nem hagyott el, én távolodtam el tőle. Újra főiskolára járok, lassan visszafizetem az adósságaimat, és próbálom helyrehozni, amit a múltban elrontottam. Isten nélküli volt a múltam, de a jövőm Isten kezében van.
Imádság: : Úr Jézus Krisztus, hála legyen neked azért, hogy felajánlod az újrakezdés lehetőségét, és segítesz, hogy megváltozzunk. Jézus nevében. Ámen.
Nem számít mi volt a múltban, Isten a jövőnk.
Ed Ridgley (Alabama, USA)
