A karmesternek: Dávid zsoltára.
Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.
Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
Zsolt 40,1-6.
TÜRELEM
Várva vártam az Urat. (Zsolt 40,2)
Gyerekkoromban gyakran játszottam az otthonunkhoz közeli patak mellett. Emlékszem, hogy a patak partján volt egy sáros, ingoványos rész. Egy nap, ahogy ott játszottam, belecsúsztam az iszapba, és süllyedni kezdtem. Ahogy egyre jobban kapálóztam, egyre inkább süllyedtem. Amikor egy kicsit megnyugodtam, sikerült kimásznom, igaz, sáros lettem és elvesztettem a cipőmet.
A 40. zsoltár 2. versében az író a pusztulás vermének képét használja a nehézségek leírására, amelyekkel szembetalálta magát. Sokszor úgy érezzük, hogy a gondjaink lehúznak egy gödörbe, amely hasonló a pusztulás verméhez. Ha egyedül harcolunk, biztosan egyre mélyebbre süllyedünk a gödörben.
De ha Istenhez kiáltunk segítségért, türelemmel és hittel várunk, Isten elér bennünket és segíteni fog.
Imádság: : Drága Urunk, hálásak vagyunk, hogy velünk vagy gondjainkban, és győzelmet akarsz adni nekünk. Adj hitet és türelmet a harcok idején, és segíts, hogy békességet találjunk a benned való bizalomban. Ámen.
Ha életed a "pusztulás vermébe" jutna, hívd segítségül Istent és várd a szabadulást!
Marilyn Matos Ortiz (Arecibo, Puerto Rico)
