Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az ÚR előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Ézs 40,27-31.
HÍDÉPÍTÉS
Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)
A mai napig, ha az Ézs 40,29-t olvastam, magamat is egy erőtlen embernek gondoltam. Hiszen végül is ahelyett, hogy bizonyságot tettem volna barátaimnak, engedtem, hogy a lehangoltság érzése, és az idős szülőkkel való törődés gondja erőt vegyen rajtam.
De a Csendes Percek mai áhítatának szavai a szívemig hatoltak, és Isten ezen keresztül megváltoztatta gondolkodásomat. A bizonyságtétel írója azzal küszködött, hogyan élje meg hitét barátai és családja között, akik még nem ismerték Istent. Ez a testvér Santiagóból, Chiléből való volt. Én légi utaskísérő vagyok, és az egyik járattal ma éppen Santiagóba érkeztem. A szívemben megmozdult valami, és elkezdtem imádkozni érte. Bár soha nem találkoztam a sorok írójával, fizikailag egészen közel voltunk egymáshoz. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy Isten éppen ekkor, éppen ide vezetett, hogy imádkozzam ezért az emberért.
Ezután megértettem, hogy Isten hidakat épít az emberek között, hogy békességet és megbékélést hozzon szívünkbe, országunkba, az egész világba. Amikor arra késztetett, hogy másokért imádkozzak, megláttatta velem, hogy nekem is részem van a Krisztus Jézus békességének terjesztésében.
Imádság: : Istenünk, munkáld bennünk, hogy hidakat építsünk, és általunk mások megismerhessenek téged! Ámen.
A másokért való imádság megtiszteltetés és áldás.
Melanie Roberts (Arizona, USA)
