Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul. Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra. Az egészséges beszéd példájának tekintsd, amit éntőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.
2Tim 1,3-14.
"NÉZZ SZEMBE A FÉLELEMMEL"
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)
Egyik nyáron családunk az óceánnál vakációzott. A gyerekek először jártak ott, és alig várták, hogy bemehessenek a vízbe. Mindenki, kivéve a hétéves Sarát. Mivel tartott a partra rohanó hullámoktól, Sara kagylókat gyűjtött és homokvárakat épített, amíg mi játszottunk a habokban. De a harmadik napon mind-annyian elképedve néztük, amint Sara megindult a vízben befelé, az öböl szájánál lévő homokzátony irányába. Ahogy magát megfeszítve egyensúlyozott minden egyes hullám előtt, láttuk, hogy mozognak az ajkai, de nem hallottuk a szavait.
Később megkérdeztem Sarát, mit mondott. "Csak ránéztem a hullámokra, és azt mondtam: Nézz szembe a félelemmel, újra és újra!" - ragyogott rám mosolyogva.
Sara eltölthette volna a hét hátralevő részét is úgy, hogy a partról néz minket, de ehelyett a félelmével való szembenézést választotta. Előfordult, hogy hagytam, hogy a félelmeim irányítsanak engem, legyengítsenek és visszatartsanak. Milyen gyakran előfordult, hogy bár Isten ellátott a szükséges képességekkel, hogy elvégezzek valamit, én túlságosan féltem használni ezeket az adottságokat. Mindannyiunknak vannak félelmei, de én Isten segítségével olyan akarok lenni, mint Sara.
Imádság: : Istenünk, segíts szembenézni félelmeinkkel, felismerve bátorító és erősítő jelenlétedet. Ámen.
Ha ismerjük Istent, soha nem kell egyedül szembenéznünk a félelmeinkkel.
D. L. Baird (Michigan, USA)
