24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.
34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.
Zsolt 104,24-34.
MINDENHOL, MINDENKOR
Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad. (Zsolt 104,24)
Hajnalok hajnala volt, és már munkába indultam. A nap még sehol, álmos szemeim elől a tájat sötétszürke takaró rejtette. Mindenfelé fényszórók és hátsólámpák fénycsóváit láttam. Lehangoló az ilyen korai kelés, és a tetejébe még a forgalom is akadozott. Autó autó hátán, a sztrádán az ütközők szinte összeérnek.
Egyszer csak végképp leállt a kocsisor, és én, csak úgy, unalomból, kipillantottam az éppen keletre néző ablakon. Elállt a lélegzetem: a horizont felett a legcsodálatosabb hold lebegett, amit valaha láttam. Halvány sarlójára alulról sütött rá a pirkadó nap. Szinte lenyűgözött a látvány szépsége. Milyen kár, hogy oly ritkán szánok időt a természet szépségeire, gondoltam. Addig bámultam az égi tüneményt, amíg a forgalom újra el nem indult; ám a kép örökre megmaradt bennem.
Gyakran úgy érezzük, hogy Istent nehéz megtalálni, mert elérhetetlenül messze van. Annyira elmerülünk a napi teendőkben, hogy a munkán kívül semmi másra nem ügyelünk. Holott Isten szeretete és csodái mindenhol és mindenkor körülvesznek minket. Hogyha időt szakítunk rá, akkor meglátjuk őket.
Imádság: : Teremtő Istenünk, add, hogy soha ne feledjünk el téged dicsérni, és meglátni a világban mindenütt csodálatos műveidet! Ámen.
Boldogok, akik meg-megállnak, hogy rácsodálkozzanak Isten szépségére.
Matthew Sturges (Texas, USA)
