24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség néktek!" 27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!"
Jn 20,24-28.
A LEGELSŐ
Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" (Jn 20,28)
A helyi szeretetotthonban gyűltünk össze, ahol a bentlakók többsége kerekesszékben volt, földi élete utolsó szakaszában. Idős emberek lévén sok mindent láttak, és sokuk gúnyosan tekintett a "vallásra". Engem kértek meg, hogy beszéljek hozzájuk.
Mindenki kapott egy darab összehajtott papírlapot. "Ne most nyissák ki" - mondtam nekik. "Belül egy szám van, amely Isten sorszáma az Önök számára." Clarice, aki 92 éves volt, de szellemileg friss, nem várt a papír kihajtogatásával. "Én vagyok az első!" - kiáltott föl. A többiek is kinyitották a sajátjukat, ilyen fölkiáltásokkal: "Én is első vagyok!", "Én is!"
Mindannyian elsők vagyunk Istennek. Még ha én lettem volna az egyetlen bűnös, Jézus akkor is fölment volna a keresztre, pusztán énértem. És ugyanez igaz valamennyiünkre - mondtam nekik. Egyesével kell Istenhez jönnünk, fogadni a kegyelmet és megbocsátást, ő pedig egyénenként törődik velünk.
Tamás látta ezt azon a napon, röviddel a föltámadás után. Tamást önmagáért szerette Isten. Ugyanaz a Jézus Krisztus, aki azt akarta, hogy Tamás higgyen, kezét nyújtja felénk, és meghív mindannyiunkat, hogy válaszoljunk neki.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy egyénenként szeretsz bennünket. Segíts nekünk, hogy teljes szívünkből tudjuk ezt viszonozni. Ámen.
Valamennyien elsők vagyunk Isten számára.
Marion Turnbull (Buckingham, Anglia)
