12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Fil 3,12-14.
JELLEMÉPÍTÉS
Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. (Jak 1,2-3)
A fiam még egész kicsi volt, amikor rájöttünk, hogy értelmes ugyan, de az iskolában gondjai vannak. Tanulási képességei nem voltak megfelelőek, ezért gyakran fejfájással jött haza. Nem szívesen kényszerítettem, hogy a vacsora után még a leckéjét csinálja. Mégis, mindketten a könyvek fölé görnyedtünk, és dolgoztunk, amíg ki nem merültünk.
Amikor eljutottunk erre a pontra, kimentünk és játszottunk egy kicsit. Kavicsokat dobáltunk a patakba, és mindenféléről beszélgettünk, kivéve az iskolát. Minden este, mielőtt James aludni ment, elolvastuk a Jak 1,2-3 igéit. Azután együtt imádkoztunk, kértük Istent, hogy segítsen legyőzni a problémákat, és örömöt találjunk még a nehéz időkben is.
James azóta befejezte a középiskolát, és főiskolára jár. Azok a nehéz iskolai évek különös kapcsot építettek közöttünk. Megtanultunk megbirkózni a nehézségekkel, Istenre hagyatkozni képességért a kitartáshoz, és megtapasztaltuk, milyen öröm Isten erejében bízni. Isten arra használta a küzdelmeinket, hogy erősítse hitünket és építse jellemünket.
Imádság: : Drága Istenünk, taníts bennünket kitartani a nehéz időkben, rád emelve tekintetünket. Ámen.
Ha napról napra Istenre hagyatkozunk, ki fogunk tartani.
Heidi VanderSlikke (Ontario, Kanada)
