16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,16-18.
DICSŐSÉGRŐL DICSŐSÉGRE
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
Művész unokahúgom festett egyszer egy képet arról, amikor Jézus a feltámadása után megjelent a tanítványoknak. Csodálatosra sikerült a kép. A tanítványok arca és mozdulatai a tisztelet és a félelem vegyes érzetét mutatták, Jézus pedig egészen emberi volt, mégis valahogyan sokkal többnek hatott. Mindenkit, aki csak látta, nagyon megfogott ez a festmény.
Unokahúgom azután azt mondta, át fogja dolgozni a kép egyes részeit. Vitatkoztunk vele, attól tartva, hogy ezt már csak elrontani lehet. De az eredmény azután lélegzetelállító volt. A festmény még jobb lett, a színek mélyebbekké, az alakok még valóságosabbakká váltak.
Valami hasonló történhet velünk is, amikor engedjük, hogy Isten "átdolgozzon" minket. Az Isten kezében az ember nem rosszabb állapotba kerül, hanem dicsőségről dicsőségre formálódunk át. A dicsőség nem a mennyekben van fenntartva számunkra. Isten azt itt és ma adja nekünk.
Imádság: : Amikor azt gondoljuk, hogy értéktelenek és jelentéktelenek vagyunk, emlékeztess minket, Istenünk, hogy te dicsőségre teremtettél bennünket. Ámen.
Az a feladatunk, hogy megmutassuk és megosszuk másokkal Isten dicsőségét.
Bob La Forge (New Jersey, USA)
