1 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak az ÚR előtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt az ÚR előtt. 2 Az ÚR megkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte az ÚRnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem. 3 Erre ezt mondta az ÚR a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem. 4 A Sátán azonban így válaszolt az ÚRnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad! 5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira és a húsára, majd káromol még téged! 6 Az ÚR ezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életére vigyázz! 7 A Sátán eltávozott az ÚR színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. 8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. 9 A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! 10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób 2,1-10.
JÓ NAPOK, ROSSZ NAPOK
A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette. (Préd 7,14)
Váratlanul elzsibbadt a teljes jobb oldalam. Úgy tűnt, minden bezárult körülöttem. Az orvosok megerősítették azt, amitől tartottam, gyenge agyvérzést kaptam. Amint a kórházban feküdtem, sok időm volt arra, hogy az elmúlt esztendő szép és szomorú eseményeit végiggondoljam. Tizenegy hónappal ezelőtt megszületett a negyedik unokánk; négy hétre rá meghalt az unokanővérem. Áprilisban új munkahelyre kerültem, és augusztusban feleségemmel együtt először utaztunk Hawaiira. Hazatérésünk után hat héttel meghalt az édesanyám. Az én agyvérzésem öt héttel ezután következett.
Régen mindig összevetettem a jó és rossz eseményeket az életemben, és az eredmény alapján döntöttem el, vajon szeret-e Isten, vagy sem. Amikor azonban Salamon szavait olvastam, be kellett látnom, hogy Isten nem így munkálkodik. Nem a jó idők jelentik azt, hogy Isten elfogadott, mint ahogy a rossz idők sem elutasításának jelei.
Isten szeretete áthatja életünk eseményeit. Bár természetes dolog örülni a jó napokban, és könnyű azt gondolni a rossz napokban, hogy Isten elhagyott minket, mind a rossz, mind a jó napok az emberi élet részei. Örüljünk minden napnak, amit az Úr elrendelt. (Zsolt 118,24)
Imádság: : Istenünk, segíts, hogy minden dologban meglássuk a lehetőséget az örömre és a benned való növekedésre. Ámen.
Boldog és szomorú, jó és rossz időben is velünk van Isten.
Thomas Dury (Colorado, USA)
