14 Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.
15 Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.
16 Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.
17 Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.
18 Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.
19 Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?
20 Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.
21 Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz.
Zsolt 71,14-21.
A GYERMEK KRISZTUS FOGADÁSA
Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. (Zsolt 71,18)
Az idősek bibliatanulmányozó csoportjának tagjait - nyolcvan, kilencvenéves testvéreket - körbevittem a városon a gyülekezeti busszal, hogy lássák a karácsonyi fényeket. Utána visszamentünk a templomba egy kis kakaóra és süteményre. A hangulat ünnepélyes volt. Mindenki élvezte a kirándulást, és kifejezte tetszését.
Mikor körbenéztem, láttam, hogy a jelenlevők közül rajtam kívül mindenki özvegy. Volt, aki kétszer is megözvegyült. Legalább hármójuknak meghaltak a gyermekei balesetben vagy betegségben. Mindenki veszített el közeli barátokat, rokonokat. De most újra várakozással tekintettek a karácsonyi időszak elé, nevettek, izgatottan beszélgettek, és kifejezték köszönetüket.
Tudtam, hogy hálájuk nem véletlenszerű, még fiatalkoruk élményeiben gyökerezik. Hosszú évek tanulása érlelte meg bennük, hogy a szeretetet a közösségben találják meg. Jó és rossz időszakokban is bizalmukat Isten jóságába vetik, és újra készek, hogy a gyermek Krisztust maguk közé fogadják.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy nem hagysz el minket, hanem kiterjeszted ránk hűségedet. Ámen.
Ha elismerjük Isten munkáját az életünkben, hálásak leszünk.
Susan E. Beamer (Indiana, USA)
