Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.
Zsid 12,1-13.
GYŐZELEMRE SZÜLETVE
Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1)
Kitűztem magam elé a célt: végig akarom futni a maratoni szakaszt. Nem vagyok atléta, így hát sokat küszködtem a hosszú felkészítő edzéseken, hogy egyáltalán elindulhassak a versenyen. A hóban való futás télen, a hideg, a fagyos eső, fáradt és sajgó izmokkal, mindez nagy kihívást jelentett számomra. Családom és barátaim támogattak, és én nem akartam szégyenbe kerülni előttük azzal, hogy nem fejezem be az előkészületeket. Az edzések hónapjai alatt az ő bátorításuk tartott meg. A siker képe lebegett előttem - a szurkoló tömeg és a hosszú verseny után távot teljesítőknek járó érem.
A hitélet hasonlít a maratoni futáshoz. Gondokkal, aggodalmakkal kell szembenéznünk, melyek fizikailag, mentálisan és lelkileg is megviselhetnek. Néha nem érezzük elég erősnek magunkat a folytatáshoz. Azonban - amint arról a Biblia tanít - bár egyenként versenyzünk, mégsem vagyunk egyedül. Hittestvéreink - köztük azok, akik előttünk jártak - bátorítanak minket. Olyan hívő emberek, akik hasonló gondokkal és törődéssel járták előttünk útjukat, és Isten kegyelme elegendő volt számukra az egész úton.
Imádság: : Reménység Istene, segíts mindig rád tekintenünk, amikor bátorítjuk egymást a hívők közösségében. Ámen.
Istennek az a terve, hogy sikerrel fussuk meg pályánkat.
Fred Lyon (Maryland, USA)
