Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a léleknek: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!" És az még abban az órában kiment belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: "Ezek az emberek felforgatták városunkat. Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.
ApCsel 16,16-34.
NEHÉZ IDŐK
Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. (ApCsel 16,23)
Pált és Silást az evangélium hirdetéséért elfogták, majd megverték és bebörtönözték. Panaszkodással és önsajnálattal tölthették volna idejüket. Ehelyett Krisztus eme két követője énekelt és imádkozott. Amikor egy földrengés megnyitotta a börtön ajtaját, a börtönőr megijedt, hogy szökésük miatt meg fogják őt büntetni. De Pál és Silás nem menekült el. A börtönőrre nagy hatással volt ez a viselkedés, azt tudakolta, mit tegyen, hogy üdvözüljön. Pálék bizonyságot tettek. A történet vége az lett, hogy a börtönőr családostól megkeresztelkedett.
Pálék magatartása szégyenkezésre késztet azok miatt az idők miatt, amikor panaszkodtam körülményeimre, amikor élethelyzetemet nem tartottam tökéletesnek, szomszédomat barátságtalannak, munkámat elégtelennek találtam. A méltatlan bánásmód és bebörtönzés ellenére Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsőítette az Urat. Bátorságuk és bizonyságtételük nemcsak arra ösztönöz, hogy hálás legyek életemért, hanem arra is, hogy saját körülményeimen túl meglássam a körülöttem lévők szükségét.
Imádság: : Segíts, Istenünk, hogy téged keressünk minden megtapasztalásban, legyen az pozitív vagy negatív, és hogy személyes példánk bizonyságtétel lehessen. Ámen.
Isten javunkat munkálja még a nehéz időkben is.
Miriam Hill Caviness (Észak-Karolina, USA)
