"Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
Mt 5,14-16.
VERSENY A SZÁNALOMÉRT
Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
Tegnap találkoztam egy régi munkatársammal. Kölcsönös üdvözlés után egymás hogyléte felől érdeklődtünk. Hirtelen olyan volt, mintha egy nagy verseny kezdődött volna köztünk. Egyre-másra soroltuk a bánatainkat, az egészségi problémáktól kezdve a pénzgondokig. Bármitől szenvedett egyikünk, a másik ugyanattól még inkább.
Végül el kellett válnunk. Előtte még meg akartam hívni egy gyülekezeti ünnepségre, de nem tudtam megtenni. A szavak a torkomon akadtak, és hirtelen csak önvádat éreztem.
Tudtam, hogy ennek az embernek nincs személyes hite. Nekem, ezzel szemben, megvan az életemben Jézus Krisztus csodálatos fénye. Hitnek és örömnek kellett volna megjelenni szavaimban és tetteimben, megmutatva neki, hogy van a birtokomban valami különleges, amire neki is szüksége van. Ehelyett keserűen panaszkodtam saját állapotomról, és nem kínáltam neki részvétet. Elszalasztottam az alkalmat. Önző módon csak az ő szánalmát kerestem, aztán hagytam, hogy tapogatózzon tovább a sötétben. Túl későn jöttem rá, hogy Krisztus világosságát kellett volna felkínálnom neki.
Imádság: : Drága Urunk, segíts minket, hogy világosságodat elvigyük másoknak. Ámen.
Hogyan oszthatom meg Krisztus fényét másokkal?
Jean-Luc James (Tennessee, USA)
