22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
27 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.
28 Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik.
29 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége.
30 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák.
31 Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.
33 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.
JSir 3,22-33.
REMÉNYSUGÁR
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)
Kr. e. 586-ban, nem sokkal Jeruzsálem eleste után írta Jeremiás próféta a Siralmait. A déli királyságot, Júdát sok-sok éven át figyelmeztette, hogy tartson bűnbánatot, és térjen meg Istenhez. Végül a babiloniak elfoglalták az országot, és Isten népét fogságba vitték.
Jeremiás megtört szívvel zokogott a történtek felett. De bánata alatt egy reménysugár tört elő. Eszébe jutott Isten irgalma és hűsége. Megnyugtatta az a tudat, hogy Isten újra megsajnálja népét. A történelem később igazolta ezt. Idővel a perzsák legyőzték Babilont, és Cirus király felszabadította a zsidókat, hogy hazatérhessenek hazájukba.
Napjainkban sokan figyelmen kívül hagyják Isten figyelmeztetéseit. Lépten-nyomon gonoszsággal és bűnnel találkozunk. Lehet, hogy Jeremiáshoz hasonlóan siránkozunk, de reményünk is lehet Istenben. Ha kitartóan imádkozunk és várunk, mint Jeremiás, Isten lehajol és megkegyelmez.
Imádság: : Drága Istenünk, kegyelmedért imádkozunk azok számára, akiket szeretünk, de nem ismernek téged. Kérünk, munkálkodj az életükben, és mentsd meg őket. Ámen.
Isten kegyelme és hűsége reménységgel tölt el bennünket.
Janice Davies (Maryland, USA)
