1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Ézs 43,1-3.
ISTEN TUD RÓLA
Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,15-16)
"Ismeri az Urat?" - ezt kérdezte tőlem a barátom, amikor bizalmasan közöltem vele, hogy szörnyen aggaszt édesanyám egészségi állapota. Alzheimer-kórban szenved; az öntudata egyre jobban elhomályosodik, és már a saját gyermekeit sem ismeri fel.
Ismeri az Urat? - tűnődtem, s magam előtt láttam a mama törékeny testét. Egész életében hűségesen járt a templomba; részt vett az egyházközség szociális segély-akcióiban is. Megöregedve egy lelki vezetőt keresett, hogy segítségével elmélyíthesse kapcsolatát Krisztussal. De most, amikor már engem, a saját lányát is csak alig-alig ismeri meg, bevallom, bizonytalan lettem a választ illetően. Ismerheti-e az Urat, hogyha még a gyermekeit sem ismeri fel? Azután megnyugodtam, az Ézsaiásnál olvasott ígéretet olvasva: Isten biztosan ismeri őt, és nem feledkezik meg róla!
A mama négy évvel ezelőtt meghalt, és én hiszem, hogy az Úr nem feledkezett meg róla. Krisztus ismeri őt most is, mint mindig, amint ígérte: "Íme, a tenyerembe véstelek".
Imádság: : Segíts bennünket, Istenünk, hogy amikor az értelmünk már gyengül, a szívünkben akkor is tudhassuk: te örökre szerető karjaidban tartasz. Ámen.
Isten biztos kezekkel és végtelen szeretettel ölel magához!
Sarah Schaller-Linn (Tennessee, USA)
