19 Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! 20 Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 21 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
JSir 3,19-24.
VISSZATÉR A REMÉNY
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma. (JSir 3,22)
Lehajoltam, hogy fölvegyek egy kártyát a nedves szőnyegről, utolsó mozzanatként, árvíz sújtotta otthonom csöppnyi dolgozószobáját takarítva.
Fáztam, és fáradt voltam egy újabb hosszú nap után, amit árvíz előtti életem kincseinek szétválogatásával töltöttem. Téli délután lévén gyorsan alkonyodott. A múlt miatt sírtam, de a jövő egy jégveréssel fenyegető, komor szürke felhőnek tűnt.
Pillantásom a kezemben tartott lapra esett. Egy volt a sok közül, amit azért tűztem ki, hogy ösztönzést nyerjek belőle. A víz elhalványította az írást, de ki tudtam venni egy bibliai ige szavait, amelyeket korábban, egy nyugodt napon a Csendes Percekből másoltam. "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" (JSir 3,21-23).
Újraolvastam a szavakat és sóhajtottam. Nem mondják, hogy nem jönnek rám kemény idők, vagy hogy minden rendben lesz, mert jó ember vagyok. Mosolyogtam. Tudom, hogy bízhatok Istenben. Tudom, hogy igaz az ige. "Reménykedni kezdek." Ettől az igétől megvigasztalódtam.
Imádság: : Istenünk, segíts emlékeznünk a legsötétebb órákban, hogy közel vagy, erőt és reményt adsz a nehéz napokra. Ámen.
Visszatér a remény, amikor Isten hűségére emlékezünk.
Carolin T. Janzen (Kalifornia, USA)
