1 Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. 2 Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. 3 Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. 4 Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. 5 Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. 6 Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! 7 Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem! 8 Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! 9 Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. 10 Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! 11 Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az ÚRnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. 12 Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. 13 Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. 14 Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.
2Kir 5,1-14.
A SZÁLKA
Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! (2Kir 5,12)
Kisfiunk egy darab csiszolatlan deszkával játszott, és szálka ment a kezébe. Egyre beljebb ment, mindjobban irritálta a kezét. Nem tetszett neki, de az a javaslatunk még kevésbé, hogy valahogy kiszedjük. Hevesen ellenállt minden segítségnek. Azt állította, hogy már nem is fáj, tehát nincs is mit kiszedni, sőt lehet, hogy már ki is jött. Háta mögé dugta kezét, és a másik kezét mutatta, mint amelyik már meggyógyult. Attól tartva, hogy a szálkakiszedés még a sérülésnél is fájdalmasabb, ott akarta hagyni a szálkát, ahol volt.
Naámánhoz hasonlóan, aki hallani sem akart arról, hogy megfürödjön a Jordánban, fiunk sem akarta elfogadni a segítséget. Mikor aztán végre kijött a szálka, nagyon boldog volt. És az a szálka, ami rettentő nagynak tűnt, amíg a bőrében volt, eltörpült, amint kiszedtük.
Amikor bármilyen bűn vagy neheztelés van bennem, lehet, hogy fájdalmas és zavaró, számtalan okot tudok felhozni, hogy miért maradjon mégis érintetlenül. Ha végül abbahagyom az okoskodást, Isten képes elvégezni azt, amire a gyógyulásomhoz és a teljességhez szükség van.
Imádság: : Urunk, munkáld bennünk, hogy belássuk, szükségünk van rád a gyógyulásunkhoz. Ámen.
Miért állok ellen Isten gyógyító szándékának?
Norman Styers (Oklahoma, USA)
