1 Miután befejezte minden beszédét Jézus, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. 2 Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. 3 Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4 Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: "Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." 6 Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. 7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." 9 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." 10 Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
Lk 7,1-10.
"ÉN LÁTLAK TÉGED"
Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: "Mondom nektek, Izraelben sem találtam ekkora hitet." (Lk 7,9)
Az utóbbi néhány évben elég sok időt töltöttem Afrikában. Ott a családdal, közösséggel, kultúrával vagy örökséggel való azonosulás megelőzi az egyéni azonosságtudatot. Ha egy barát üdvözöl engem, és azt mondja: "Én látlak téged", akkor az "én" azt jelenti, hogy a beszélő, mint egy család, kultúra és törzs tagja lát engem s bennem a családomat, törzsemet, sőt az őseimet is. Szemedbe nézek, és látom édesanyád gondoskodását, nagyapád tanítását. Látom, hogy Isten sokféleképpen, sokakon keresztül munkálkodott benned, évek során, felkészítve minket, hogy köszöntsük egymást. A megfelelő válasz az, hogy "(Én) itt vagyok". Az "én" ismét a kiterjedt családot jelenti, a falut, a törzset - akik mind képviselve vannak bennem.
Ugyanígy Jézus világosan látta és értette az embereket. Nem csupán úgy tekintett rájuk, mint egyénekre, hanem látta mindazokat, akik formálódásukat segítették. Ezért tudott meglepődni a kánaáni asszonyon (Mt 15,21-28) és a római századoson (Lk 7,1-10). Ismerte a környezetet, ahonnan jöttek, és kultúrájukat, így az ő közeledésüket még rendkívülibbnek tartotta. Ha mi is nagyobb távlatban nézünk másokat, akkor úgy fogunk közeledni hozzájuk, ahogy Jézus tette.
Imádság: : Atyánk, add nekünk a te szemeidet, hogy láthassunk! Ámen.
Láthatunk másokat Krisztus szemével.
Jerry Haas (Tennessee, USA)
