Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás. Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott. Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt. Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki. Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.
1Sám 3,1-10.
JOBBAN FIGYELNI
Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád! (1Sám 3,10)
Justin hátul ült az osztályban. Olyan okos és figyelmes tanuló volt, akinek a szemei állandóan a tanítóján függtek, és mindig elmélyülten figyelt. Az első iskolai hét volt. Mint általában, nem tudtam még túl jól a tanulók neveit, de azért néhányukét már megjegyeztem. Justinnal teljesen ellentétben, Billy rengeteget jártatta a száját, Ann nem tudott sokáig egy helyben ülni, Bobby pedig elbűvölő mosolyával próbálta ellensúlyozni csintalan, pajkos természetét.
A védőnő mindegyikükről készített egy rövid jellemzést. Justinról azt az információt kaptam, hogy halláskárosult, ezért az osztályban előre kell ültetni. Meglepődve vettem tudomásul, és mondtam neki, nem is gondoltam, hogy baj van a hallásával, hiszen mindig gyorsan és jól válaszol a kérdéseimre.
"Nem hallok jobban, csak jobban figyelek." - válaszolta.
Amikor Isten beszél hozzám, ugyanúgy képes vagyok-e én is figyelni, mint ahogy Justin és Sámuel tette? Meghallom-e és válaszolok-e az ő szavára hasonló gyorsasággal és engedelmességgel, vagy esetleg közelebb kellene kerülnöm a Tanítóhoz?
Imádság: : Drága Istenünk, taníts minket meghallani hangodat és követni téged. Jézus nevében kérünk. Ámen.
Megtanulhatunk figyelmesebben hallgatni Isten szavára.
Elsie J. Ours (Nyugat-Virginia, USA)
