Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak. Ezt meg is fogjuk tenni, ha az Isten megengedi. Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, s megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, akik megízlelték az Isten felséges beszédét és a jövendő világ erőit, de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt. Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer az Istentől; amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz; és a vége: megégetés. Felőletek azonban szeretteim, jobbat gondolunk, ami üdvöséggel jár, még ha így beszélünk is. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok. De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.
Zsid 6,1-12.
MEGVÁLTÁSUNK ÁRA
De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt. (Ef 2,4-5)
Nagypénteken így szólt a lelkipásztor: "Írja fel mindenki egy darab papírra azt a bűnét, amely a leginkább elválasztja őt Istentől. Aki kész, az összehajtott papírját szúrja át egy szeggel, és tűzze az oltárnál lévő keresztbe.
Írni kezdtem, de az ötletet, hogy szeggel beledöfjek egy darab papírba, elég nyersnek és erőszakosnak találtam. Túlontúl élénken emlékeztetett a keresztre feszítésre. Erre én képtelen vagyok. Azután rádöbbentem, hogy már sokszor megtettem! Krisztus kezén és lábán ejtettem sebet minden alkalommal, amikor barátságtalan voltam, önzően viselkedtem, vagy hazudtam. Mégis, abban a békés tudatban élek, hogy a bűneim Jézus halála által megbocsáttattak. Igazából ezt magától értetődőnek tartottam. Szükségem volt rá, hogy emlékezzek, milyen árat fizetett Jézus minden egyes bűnömért.
Kényelmetlen érzésemet nem csökkentette, amikor láttam, hogy a többiek már a keresztre verik a szögeket. Amikor rám került a sor, bűntudattól nehéz szívvel vágtam a szöget ismét a Szabadítómba. Ó, nem utoljára, - gondoltam. Nem tudok a bűntől önmagam erejéből megszabadulni. Mindazáltal megfogadtam, hogy a keresztet minden nap szem előtt tartom.
Imádság: : Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy örök életet adtál nekünk Jézus váltsága által. Ámen.
A váltság ajándéka sokba került.
Amy M. Hansen (Minnesota, USA)
