A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat!
Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben.
Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle Izráel utódai mind!
Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.
Zsolt 22,1-3; 15-25.
ELHAGYOTTAN?
Jézus hangosan felkiáltott: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Mt 27,46)
A kereszt az elhagyatottság helye. Jézus egyedül megy oda, tanítványai mind cserbenhagyták. Sehol sincsenek, akik a jeruzsálemi bevonulásakor ujjongva fogadták. A kereszten Jézus szenvedése nemcsak látszat volt; isteni volta nem mentesítette őt a testi fájdalomtól. A Fil 2,7 verse azt mondja, hogy Jézus "megüresítette önmagát", hogy hozzánk hasonló legyen. Ennek a megüresítésnek a végső cselekedete a kereszt vállalása.
A kereszten Jézus a 22. zsoltár szavait idézve, az elhagyatottság érzésének kétségbeesésével kiált fel: "Én Istenem, miért hagytál el?" Ez a kiáltás azonban csak látszólagosan ellentmondásos. Isten, aki Jézussal egy lényegű, nem távozik el tőlünk, és nem marad közömbös szenvedéseinkben. A kereszt tanúbizonyság arról, hogy Isten Jézus Krisztusban maga függ ott mindenkitől elhagyatva, szívének minden fájdalmával.
Amikor úgy érezzük, senki nem törődik velünk, és még az Isten is elhagyott minket, a kereszt a bizonyítéka annak, hogy Isten Krisztusban egészen közelről ismeri a mi szenvedésünket és elhagyatottságunkat. Szívünk kiáltásait Isten meghallja, megemlékezik arról, és válaszol. Jézus nagypénteki kiáltására Isten a húsvét hajnalával válaszolt.
Imádság: : Szent Istenünk, amikor hozzád kiáltunk, kegyelmedből hallgass meg, jelenléteddel áldj meg és adj reményt. Ámen.
Nagypéntek nélkül húsvét vasárnap lehetetlen lenne.
John Indermark (Washington, USA)
