6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!
2Kor 9,6-15.
ISTENFÉLŐ ADAKOZÁS
Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. (2Móz 35,21)
Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ezentúl én is fizetek tizedet. Akkoriban ezt inkább kötelességnek éreztem, és - mi tagadás - a nehezemre esett. Folyton arra gondoltam, hogy mi mindenre tudnám fordítani a pénzt, amit igencsak kemény munkával kerestem. Szóval nemigen sikerült úgy adakoznom, ahogyan arra az apostol a 2Kor 9,7-ben figyelmeztet.
Egyszer aztán a lelkipásztorunk a Róm 12-re hívta fel a figyelmemet, ahol lelki ajándékként szerepel az adakozás. Istenhez fordultam, és kértem őt, adja meg számomra is ezt a lelki ajándékot. Ettől fogva a tizedfizetéssel kapcsolatos viszolygásom megszűnt. Sőt, már nem azon sopánkodtam, amit odaadtam, hanem örömmel tudtam élni azzal, amim volt.
Amikor pedig jobban bekapcsolódtam az egyházi munkába, egészen másképp kezdtem tekinteni a tizedre. Végül is, én csak egy személy vagyok, akinek még Isten segítségével is csak bizonyos dolgokra futja. De ha pénzemet Istennek adom, ő olyan dolgokra tudja fordítani, amikre a magam erejéből nem lennék képes.
Imádság: : Istenünk, köszönjük, hogy lehetővé teszed, hogy csodálatos terveidben segíthessünk. Nyisd meg szívünket, hogy az adakozás nekünk is áldásunkra váljék. Ámen.
Az adakozás áldott alkalom, és nem kényszerű kötelesség.
Dana Habecker (Pennsylvania, USA)
