1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult.
4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, URam, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni.
8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz.
11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt!
12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.)
13 Hallgasd meg imádságomat, URam, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm.
14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Zsolt 39.
SÍRJ CSAK!
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)
Egy angliai falut övező magas fal volt az első hely, ahol "könnyező üregeket" láttam. A kövek közötti habarcsban több helyen kis lyukakat készítettek. A habarcs mögötti nedvesség néha olyan nyomással rendelkezik, hogy a fal a lyukakon át "könnyezik".
Úgy gondolom, szükség van ilyen lyukakra - és nem csak a falakban. Amikor a családi problémáim óriási zavart kezdtek okozni, először megpróbáltam erős maradni, és uralkodni az érzéseimen. Az idő múlásával azonban csak fokozódott a nyugtalanságom. Egyszer, amikor imádságban Istenhez kiáltottam segítségért, eleredtek a könnyeim. Milyen megkönnyebbülés volt megszabadulni a felgyülemlett feszültségtől!
Akkor sem kell aggódnom, ha elveszítem az irányítást a körülmények fölött. Ha nem tudom szavakba foglalni az érzéseimet és a vágyaimat, Isten akkor is hallja az imádságomat, vagy legalábbis a szívem kiáltását, és tudja, mit szeretnék. Ő a megfelelő módon és a megfelelő időben válaszol is rá. Köszönetet mondhatok neki és bízhatok benne, aki őrzi a szívemet és a gondolataimat Jézus Krisztus által.
Imádság: : Békesség Istene, benned bízunk. Segíts türelmesen várni, hogy a megfelelő időben és módon válaszolhass nekünk. Add, hogy életünk reménységet és békességet sugározzon. Ámen.
Isten hallja a szívünk kiáltását.
Carolyn Schemahorn (Missouri, USA)
