1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek.
Ézs 43,1-5.
MENEDÉK A VIHARBAN
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. (Zsolt 23,4)
Épp csak, hogy elkezdtük nyaralásunkat a Bengáli-öböl egyik csodálatos üdülőhelyén, amikor hatalmas erejű ciklon száguldott végig, ahol megszálltunk. Második esténken az egész nap dühöngő vihar kieresztette mérgét, úgy tombolt, mintha ezernyi elefánt csapkodta volna ablakunkat. Férjemmel s két gyermekemmel reszkettünk az emeleti szobában, senki nem hallotta jajongásunk. Kézen fogva könyörögtünk az Úrhoz, hogy szabadítson ki a viharból. Kis idő múlva az ajtó felől, ami nyikorgott és már majdnem leszakadt, vékonyka hang hallatszott. Amikor kinyitottuk az ajtót, egy kisfiút pillantottunk meg, aki azért jött, hogy biztonságos helyre vezessen bennünket. Ahogy erejével vágott az eső, majdnem elfújt bennünket a rettentő szél.
Ennek az eseménynek a kapcsán megértettem, hogy legyen bármilyen sötét a helyzet, még ha "a halál árnyéka völgyében" járunk is, az Úr nem hagy magunkra, és nem hagy el. Isten szeret bennünket, és velünk akar járni. Istennek ezt az ígéretét egész családunk a szívébe zárta.
Imádság: : Uram, segíts, hogy bízzunk benned, még ha az előttünk lévő út rettentőnek látszik is. Ámen.
Isten az élet viharaiban is közel van hozzánk!
Madhumila Singh (Nyugat-Bengál, India)
