10 Ezt mondják: Ó, Uram, URam! De nagyon rászedted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor azt mondtad, hogy békességünk lesz, pedig fegyver fenyegeti életünket.
Jer 4,10.
KIT KÜLDJEK EL?
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)
Nemrégiben a feleségemmel felmentünk a Budai Várba, és a Nemzeti Galériában megnéztük a Munkácsy kiállítást. Évtizedekkel ezelőtt már láttam hasonlót, és most jó volt újra találkozni az eredeti alkotásokkal ezen az ideiglenes tárlaton.
A művész munkássága felöleli szinte az életnek a teljes spektrumát. A részeg férj, a kocsmában búsuló legények, az elfogott betyár, a zálogház, az inasgyerek, a paraszti élet sokféle terhe és szépsége, a grófi szalonok eleganciája, az élethű portrék... De ezeknél is szebbek a csendéletek, az erdei táj és természet lélekemelő ábrázolásai. Ráadásul, a nagy golgotai Triptichon sem hiányzott.
Kijövet, mintegy főbekólintottan, szokásom ellenére, leültem a vendég-könyvhöz, és az alábbi néhány sort írtam be, talán éppen az utolsó oldalára: Isten letekintett a Földre, látta a magyarok búsulását, és megkérdezte: "Kit küldjek még ehhez a néphez ezekben a nehéz időkben, hogy vigasztalja és erősítse őket?" A festő pedig így szólt: "Küldj hozzájuk engemet, ó Uram. Szívem szerint Munkácsról indulnék." "Eredj hát oda, és tarts eléjük tükröt, - de emeld fel a szívüket is!" És a festő elment, és betölté az ő küldetését.
Imádság: : Köszönjük, Istenünk, hogy mindenkor küldesz a népeknek prófétákat, tanúkat és bizonyságtevőket. Ámen.
Ne gondoljuk, hogy feladatok nélkül jöttünk a világra!
Szabó György (Budapest, Magyarország)
