1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. 6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
1Móz 3,1-9.
HOL VAGY?
De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (1Móz 3,9)
Feleségemmel azzal foglalkozunk, hogy otthont keresünk a versenyből kiöregedett agaraknak. Az ügynökség, amelynek dolgozunk, elvárja, hogy elkerített udvarral rendelkezzünk, mert az ebeknek soha nem volt megengedve, hogy szabadon kóboroljanak. Ha kíséret nélkül utcára kerülnek, nem tudnak tájékozódni, és futásnak erednek. Három lépéssel elérhetik az óránkénti 60 km-es sebességet; könnyen nyomuk veszhet.
Egyik nap, amikor kiürítettem a postaládánkat, a kaput nem zártam be megfelelően. Később, amikor örökbefogadott kutyánkat kiengedtem, nyitva találta a kaput és kiviharzott. Kiszaladtam az utcára, szólítottam, de nem láttam sehol. Beugrottam a kocsimba, és követtem azt az útvonalat, ahol napi sétáinkat szoktuk tenni. Kétségbeesetten kiáltottam utána. Végül észrevettem, ahogy egy bokor körül szaglászott. Nagy öröm volt, amikor a kutyámmal megláttuk egymást.
Hasonlóképpen Isten is határokat állított fel a védelmünkre. Ha átlépjük ezeket, nem leszünk szabadabbak; egyszerűen nagyobb veszélynek vagyunk kitéve. Amikor áthágjuk Isten korlátait, elkóborolunk. De Isten keres minket, és nevünkön szólít. S örül, ha visszatérünk.
Imádság: : Szerető Istenünk, amikor az általad felállított határokon túlra tévedünk, hadd halljuk meg hazahívó hangodat. Ámen.
Isten jön, és keres minket, ha elkószálunk.
John J. Desjarlais (Illinois, USA)
