1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!
Zsolt 27.
ELHAGYVA
Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. (Zsolt 27,10)
Visszafojtottam a könnyeimet, amíg a szüleim autója eltűnt a szemem elől. Látogatásuk alatt elmondtam nekik új kapcsolatomat Istennel. Ők az új hitemet egyfajta kultikus ragaszkodásnak tekintették, és kifejezték rosszallásukat. Arra gondoltam, keresztyénként soha nem leszek képes szüleim kedvére tenni.
Kollégiumi szobámban a Bibliámhoz fordultam vigasztalásért. "Istenem, fáj, hogy a családom félreért engem. Annyira szeretném a beleegyezésüket!"
A szemeim követték a zsoltár sorait, amíg megpihentek a 10. versen. "Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem." Elhagyatottnak véltem magam, és éreztem, ahogy Isten átölel és az Írás szavainak vigasza betölti szívemet. A szüleim elutasíthatják elkötelezettségemet Isten felé, de Mennyei Atyám soha nem utasít el engem.
Évekkel később, bizonyságot tehetek Isten hűségéről, szeretetéről és gondoskodásáról. Édesanyám megtért, és édesapám is hajlik Isten igazsága felé. Valóban, Isten magához fogad és soha nem hagy el minket. Isten Atyánk marad mindörökre.
Imádság: : Köszönöm, Uram, hogy magadhoz fogadsz minket és hűséges Mennyei Atyánk vagy. Ámen.
Isten egy olyan családba fogad be, amely soha nem hagy el.
Sandra M. Carter (Kalifornia, USA)
