7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban van, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.
12 Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 13 Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt. 15 Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
1Jn 2,7-17.
SZORULT HELYZETBEN
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is. (1Jn 2,15.17)
Zavarban voltam. 34 éves apaként egy papírdobozokból készített útvesztőben rekedtem. Nem is képzeltem, milyen sötét és meleg lehet ott bent. Ahogy beszorulva feküdtem az egyik doboz koromfekete belsejében, hallottam az izgatott gyerekek hangját, akik mögöttem álltak a sorban. Kellemetlen helyzetben voltam. Tudnom kellett volna, hogy nem fogok beférni egy olyan útvesztőbe, ami a gyerekek számára készült. A legrosszabb az volt, amikor hallottam, hogy az ifjúsági vezető segítségemre küldött valakit. A háttérben mindenki nevetett.
Néha ugyanígy bennrekedünk az élet harapófogójában, ahogy én az útvesztőben. Folytatjuk a dolgainkat a régi módon, bár tudjuk, bajba sodor bennünket. Miért nem próbáljuk meg ezt elkerülni? Csak akkor fordulunk Istenhez, ha már egy csomó dolgot összezavartunk. Ha kezdettől követnénk Isten útját, nem lenne annyi kudarcunk. (Péld 14,12)
Hálás vagyok az Úr kegyelméért és bocsánatáért, és hogy mindig válaszol, ha hívjuk. (Jer 33,3)
Imádság: : Szerető Istenünk, segíts, hogy téged keressünk, ha kudarcaink vannak. Szeretnénk követni szavad útmutatását, hogy ne kerüljünk bele saját csapdánkba. Ámen.
Hol vagyok a leginkább szorult helyzetben?
Aaron Swavely (Pennsylvania, USA)
