1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
1Kor 2,1-5.
ISTENTŐL KAPOTT LEHETŐSÉG
Pál írja: És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. (1Kor 2,3)
Felkértek, hogy előadást tartsak a vasárnapi iskolában egy csaknem száz fős csoportnak, köztük nyugdíjas lelkészeknek és olyanoknak, aki jól ismerik a Bibliát. Meg voltam ijedve. Az egyetlen, amit tehettem, hogy nekiálltam kutatni, olvasni és készülni. Később részt vettem egy lelki gyakorlaton, amely segített abban, hogy megértsem elhívásomat, és egy evangéliumi tréningen is, illetve bibliatanulmányozó csoportokban. Ezután újra elkezdtem szolgálni, és részt vettem különböző missziós alkalmakon.
Ezekben a helyzetekben a félelmemmel és bizonytalanságommal úgy néztem szembe, hogy újra és újra visszatértem az 1Kor 2-höz. Pál pontosan azokról az érzésekről ír, amelyeket én magam is tapasztaltam. Arra gondoltam, ha a Szentlélek megadta neki a tudást és az erőt, hogy terjessze a jó hírt, akkor biztosan megteszi ugyanezt velem is.
Igen, a Szentlélek segítségemre siet. Folyamatosan növekedhetek az Istennel való kapcsolatomban, ha kihasználom azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten teremt.
Imádság: : Urunk, köszönjük a lehetőséget, hogy szolgálhatunk neked, és tanítványokat képezhetünk segítséged által. Kérünk, továbbra is használj minket, mint szolgáidat. Ámen.
A Szentlélek segít megtennünk, amire Isten elhívott minket.
G. E. Ransbottom (Oklahoma, USA)
