12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; 16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk. 17 Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. 18 Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; 19 az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. 20 Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneke
Fil 3,12-21.
A KOTTALAPOZÓ
A hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem veszi tekintetbe. Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. (Jób 35,13-14)
Egy orgonaművész Bach és Pachelbel műveinek előadásával mutatta be a siófoki evangélikus templom új orgonáját. Zenehallgatás közben figyeltem a kottát lapozó segítő munkáját, mekkora igyekezettel és pontosan dolgozik. Rádöbbentem, hogy én nem tudnám, hol tartunk, de ha késnék vagy előresietnék is, a művész valószínűleg nem akadna el, ismeri a darabot.
Így vagyunk mi Istennel, a nagy Komponistával. Ő munkálkodik, "előadja" megírt művét. Minket segítségül hív, hogy legyünk részesei az előadásnak, segítsük, kövessük figyelemmel és könnyítsük meg a munkáját. Nem tudjuk, Isten éppen mit tervez életünkben, néha siettetni, máskor késleltetni szeretnénk, mert tudatlanságból vagy önzésből úgy tartanánk jónak. De a Teremtő csak játssza az általa gyönyörűen megírt művet, abban a tempóban és sorrendben, ahogyan eltervezte.
Könyörögjünk alázatos lélekért, hogy képesek legyünk felülbírálni a magunk önző kívánságait, és akaratára, művére hagyatkozni. Mert tudjuk, ő szépet és jót készített nekünk. Műve ma is hangzik, és a mű vége: az ő mennyei országa, az örök élet. Hűséges kottalapozóit el fogja vezetni oda.
Imádság: : Köszönjük Istenünk, hogy mind a teremtett világ, mind az idő a te kezedben van, és azokat akaratod szerint a mi javunkra irányítod. Ámen
El tudom-e mindig fogadni a szerető Isten akaratát?
Dechert György (Lovászpatona, Magyarország)
