Jézus szavai: 1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. 7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."
Jn 10,1-10.
A PÁSZTOR GONDVISELÉSE
Jézus mondja: "Én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem." (Jn 10,14)
Az anyabárány nagy bajban volt. Első alkalommal ellett, és a folyamat nem haladt előre. Ráadásul már régóta erőlködött, mire rátaláltam. Kétségbeesve és kimerülten pihegett, majd nehezen felemelkedett, és elszaladt előlem. "Gyere ide, báránykám!" - hívogattam gyengéden. De nem közeledett. Végül mégiscsak elfogtam a kampós pásztorbottal. Ellenállt. A fejét hátra, a válla felé fordítottam, hogy elveszítse egyensúlyát. Azután letérdeltem, egyik lábamat átvetettem a gyapjas hátán, és megfékeztem. Halkan nyöszörgött, amikor elvettem tőle az újszülött iker báránykákat, és a szalmára helyeztem őket.
Az anyabárány viselkedése elgondolkodtatott. Segítség nélkül elpusztult volna, mégis menekült az elől, aki szerette őt, és mindent megtett a megmentéséért. Gyakran mi is ilyen ijedős bárányok vagyunk. A körülményeinkre nézünk, és remegünk a félelem miatt. Kérjük Isten segítségét, a dolgok, mégis, mintha rosszabbra fordulnának. A küzdőszellem, az erő elhagy, és elesünk. Keressük, hogy ki segíthetne rajtunk, miközben a Megváltó már a karjaiban tart, és a javunkat munkálja.
Vajon haragudtam a bárányomra, amikor ellenállt? Csak aggódást és szeretetet éreztem iránta. A jó Pásztor azt akarja, hogy bízzunk benne. Mindig biztosak lehetünk szeretetében.
Imádság: : Jó Pásztorunk, segíts bízni benned. Köszönjük, hogy biztos segítség vagy a bajban. Ámen.
Isten akkor is szeret, amikor menekülünk előle.
Suzanne Davenport Tietjen (Illinois, USA)
