1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. 3 Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. 4 Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz."
6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!"
7 És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává",
8 de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.
9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé."
Zsid 1,1-9.
"KAKUKK"
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk. (Zsid 1,1-2)
Az ausztrál őslakosok a "Koel" madár hangját használták a törzs tagjai közötti kommunikációra a bokros vagy hegyi terepen. A hívó mindenképpen feleletet várt a hangot meghallótól. Amikor az angol telepesek 1788-ban megérkeztek, ők is átvették ezt a kommunikációs formát.
A mennyország szintén küldött egy üzenetet Ádám leszármazottainak, akik a bűn vadonjában tévelyegtek. Isten a tudomásunkra hozta, hogy nem vagyunk elhagyottak, és azért hív, hogy bűnbánattal, engedelmességgel és hittel válaszoljunk neki. "Aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." (Jn 5,24)
Isten nem csak a "vadonban" tévelygőket hívja. Hív akkor is a vele való közösségbe, amikor belegabalyodunk a kényelem vagy a sok tennivaló szövevényébe, és eltávolodunk tőle. Mindenhonnan Isten hívó szava cseng, és a Krisztussal való szövetség megújítására invitál. Pál így emlékeztet minket: "Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3,14)
Imádság: : Urunk, követésedre, bizalomra és engedelmességre hívsz minket. Segíts, hogy meghalljuk hangodat. Ámen.
Mindig meghalljuk Isten hívó szavát?
Ray N. Hawkins (Tasmania, Ausztrália)
