1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8 Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
NEM SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉG
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)
"Ez egy meghívó a heti imaközösségünkbe. Örülnénk, ha el tudna jönni." - mondtam fél szívvel, ahogy átnyújtottam egy kis borítékot az ápolatlan jövevénynek egy gyülekezeti alkalmon. De magamban azt gondoltam, kérem, ne jöjjön el! Nem illik a csoportunkba! Szégyelltem, hogy elítéltem gondolataimban, ezért sietősen továbbálltam.
Steve eljött a következő imaórára, és az azt követőre is. És hűségesen eljárt minden héten az utóbbi öt hónapban. Kezdetben zavarban voltam a jelenléte és érdes hangja miatt, ahogy a csoportban beszélt. Szemmel láthatóan nehéz idők voltak mögötte, és durva modora a csoport tagjaival szemben is felszínre jött.
De ahogy a hetek teltek, kezdtem más színben látni. Ő igazán a krisztusi utat járja, elér másokat, és megmutatja a helyes utat azoknak, akik hasonló nehézségeken mennek át, mint ő évekkel ezelőtt. Steve most Krisztusért él, és ez nyilvánvaló a szavaiban és a tetteiben is. Rájöttem, hogy sok mindent tanulhatok tőle arról, mit jelent Krisztust követni. Ma áldásnak tartom, hogy a barátja lehetek, és köszönöm Istennek, hogy elhozta őt a mi kis imaközösségünkbe.
Imádság: : Úr Jézus, segíts, hogy minden arcon, amellyel találkozunk téged keressünk. Szeretnénk mások felé a te végtelen szeretetedet és együttérzésedet közvetíteni. Ámen.
Hogyan fogadhatjuk barátságosan a gyülekezetünkbe betérő idegeneket?
Debbie Viator (Louisiana, USA)
