21 Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24 Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35 Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."
Mt 18,21-35.
CSODÁLATOS BÉKESSÉG
Jézus mondta: "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok." (Mt 6,14)
"Tartozol!" - erre az indulatos kiáltásra ébredtem az éjszaka csendjében. A keserű vád a saját lelkemből tört fel, és egyre visszhangzott bennem. A múltból egy ember emléke tolakodott elém, aki valaha sok sérelmet és kárt okozott nekem. Ráébredtem, hogy a sértettség fájó emlékétől csak a megbocsátás tehetne szabaddá. Csakhogy ő az adós, ő tartozna nyíltan beismerni, hogy nekem kárt okozott, és bocsánatot kellene kérnie.
Belekezdtem az Úr imájába. Az a mondat, hogy "bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" - megállított. Hiszen az illető bizonyára nincs is tudatában a megbántottságomnak, sem a bennem kavargó indulatnak! Tehát a tartozást, amit felrovok neki, egyedül én tudom elengedni. A megbocsátásnak bennem kell megtörténnie.
Ezek után így szóltam: "Te megbántottál engem! De most megbocsátok neked!" Azután gondolatban mások is eszembe jutottak, nekik is ugyanazt mondtam. Nagy tehertől szabadultam, és megkönnyebbültem. Azóta csodálatos békesség lakik a szívemben.
Imádság: : Istenem, köszönöm, hogy megkönyörültél rajtam, és elnéző voltál velem. Emlékeztess szüntelenül, hogy mi is bocsássunk meg másoknak, miképpen te nekünk. Ámen.
A sérelem beismerése megbocsátáshoz és szabaduláshoz vezet.
George Krestik (Indiana, USA)
