6 Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!
7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!
8 Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted.
9 Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul,
10 ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.
11 Az ÚR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
12 Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.
Ézs 58,6-12.
EGY BÁTOR BIZONYSÁGTEVŐ
Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mk 12,31)
Mivel az 1960-as években nőttem fel Amerikában, drasztikus társadalmi változásoknak lehettem szemtanúja, különösen ami a különböző nemzetiségek integrálódását illeti. Hogy az emberi jogok jelentőségét tudatosítsák az emberekben, 1963. augusztus 28-ára tették a "washingtoni menet" időpontját. Az Egyesült Államok minden részéről jöttek emberek Washington D.C-be, ahol Martin Luther King megtartotta "Van egy álmom" című beszédét a Lincoln emlékműnél.
Nyolc éves voltam akkor, mintegy 20 km-re laktunk Washingtontól. Családunk egy kis metodista gyülekezetbe járt, és a lelkészünk bátor bizonyságtevője volt az Úrnak. A washingtoni eseményt követő vasárnap a gyülekezet fele távol maradt az istentisztelettől. Amikor érdeklődtem, miért vannak ilyen kevesen, azt válaszolták, hogy a lelkészünk megengedte a menetelőknek, hogy Washingtonba tartó útjukon az imaházunkban szálljanak meg éjszakára. Sokan nem értettek egyet ezzel a döntéssel, és többé nem tértek vissza a gyülekezetbe.
Nagyon büszke voltam a szüleimre, hogy kiálltak a lelkészünk mellett. Az én szememben ugyanis ő egy hős volt, mivel ragaszkodott Isten parancsához: "Szeresd felebarátodat, mint magadat", s nem kötött kompromisszumot a nyomás alatt. Még ma is megindít Isten szeretetének ez a megtapasztalása.
Imádság: : Ó, Urunk, tégy minket a te szereteted bátor követeivé minden nap. Ámen.
Istenben maradunk, ha áldozatok árán is szeretünk.
Carol White (Virginia, USA)
