8 Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9 Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10 meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, állattal és minden földi élőlénnyel; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11 Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. 12 Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: 13 szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. 14 Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, 15 akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. 16 Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön. 17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet minden földi élővel kötöttem.
1Móz 9,8-17.
A LEHETŐ LEGJOBBAT TENNI
Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? ... mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. (Mt 6, 31-32)
Évekkel ezelőtt, amikor három gyermekünk még kicsi volt, keményen dolgoztunk férjemmel, mégis állandó anyagi nehéz-ségekkel küzdöttünk. Egy barátságtalan, esős napon munkából hazafelé különösen lehangolt voltam. Szükségünk lett volna élelmiszerre, ruhára és iskolai felszerelésre, de a pénzünk egyszerűen nem volt elég. Helyzetünk reménytelennek tűnt.
Még mielőtt elértem a házunkat, elállt az eső, előbukkant a nap, és előttem egy ragyogó szivárvány íve jelent meg, körbevéve az otthonunkat, amerre a szem ellát. Félelemmel vegyes tisztelet és alázat töltött el; számomra ez emlékeztető volt, hogy Isten gondjaiba vett minket, és minden rendben lesz.
Vidám hangulatom meglepte a családomat. Mindnyájukat megöleltem, kedvenc vacsorájukat készítettem, majd hozzákezdtem varrni. Isten segítségének ígéretével tudtam, hogy rendeződni fognak a dolgaink. Úgy is lett - nem egy váratlanul ölünkbe zuhanó örökség által, hanem tettük a tőlünk telhető legjobbat, és a többit Istenre bíztuk.
Gyermekeink már erős, őszinte, önálló felnőttek, akikre bármelyik szülő büszke lenne. Talán a nehézségeknek is része van ebben, mert megtanultak Istenhez fordulni segítségért.
Imádság: : Köszönjük, Urunk, hogy ígéreteid igazak, és biztonságban lehetünk gondoskodó szeretetedben. Ámen.
Tégy meg minden tőled telhetőt, és bízd Istenre a többit.
Barbara Medlock (Missouri, USA)
